BUDAPESTI GÉPÉSZETI SZC

BETHLEN GÁBOR SZAKGIMNÁZIUMA

wiki wiki googlephoto youtube fb akadalymentes v2

kepzeseink

Erasmus+ Milánó

2017. november 24-25.

A buszunk az előre meghatározott időpontban indult el. Utunk igen hosszúra sikeredett már azért is mert Budapesten a belvároson keresztül való közlekedést választották buszvezetőink, de ez nem vette el kedvünket. Utazásunk során nagyszerűen éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, nevettünk és még énekeltünk is. Páty mellett álltunk meg először, de már ez is rengetegnek tűnt mindenki számára. Folyamatosan haladtunk nagyon kellemesen és mindig adódott téma, amiről mindannyian beszélgethettünk. Legközelebb a Cseheknél Rajhrad-ban álltunk meg pihenni. Itt felvettük azokat a Cseh diákokat, akik Milánó mellé mentek farm gazdaságra. A Csehektől való indulás után igen hosszúnak és fárasztónak éreztük az egész utazást. Sokan nem tudtunk elaludni, mert egy kicsit szűkössé vált a buszozás a tömeg miatt, de hangulatunk nem apadt. Milánóba jövet még háromszor álltunk meg. Rengeteg útfelújítás és alagút fogadott minket Ausztriában és Olaszországban. Szombat reggel nyolckor a Milánó közelében elköszöntünk a Cseh diákoktól. Mi is folytattuk utunkat Milánó központja felé. Délelőtt fél tízkor mi is megérkeztünk úti célunkhoz. Elfoglaltuk a szállást, megágyaztunk és egy kicsit pihentünk ebéd előtt. Szendvics ebédünk után elmentünk megnéztük a várost. Városnézésünk három órásra sikeredett az esőben, de senki kedvét nem vette el a rossz időjárás. Újra a szálláson voltunk, megvacsoráztunk és mindenki szép fokozatosan megfürdött. Az esti beszélgetés most is tart, úgyhogy a beszámolót csak holnap fogom tudni folytatni…

November 26.

Ma reggel is sikerült mindenkinek felkelni. Reggelink nagyon változatos volt, nagyon sok minden közül választhattunk. Reggeli után mikor mindannyian elkészültünk tartottunk egy megbeszélést utána már mentünk is. A legelső dolog, ami ma tetszett az a M1-es metró volt, sajnos kicsit sokan voltak rajta, de ez kedvünket nem vette el. Összesen 7-8 megállót mentünk. Ott egy hatalmas tér fogadott minket. Ott volt a Dóm és az úgynevezett Olasz Árkád. Egy kicsit hosszú sorok fogadtak minket, melyeket nem volt olyan izgalmas végigvárni, de amik bent fogadtak azokat nem lehet sok mindenhez hasonlítani. Nagyon sok műemlék, gyertya, szobor és még több turista fogadott mindenkit. A múzeumok után olyan délután négy fele egy óráig szétválva üzleteket néztünk. Városnézés után jöttünk haza, utána vacsoráztunk. A vacsora nem volt túl elgyönyörködető, de legalább finom volt. Vacsora után elmehettünk a Lidl-be vásárolni. Haza érkeztünk a vásárlásból megfürödtünk majd mindenki elment pihenni, hiszen holnap már nem lesz könnyű napunk.

November 27

Reggel 7 óra volt, mikor mindenki fel kelt. Mosakodás, fogmosás és mentünk reggelizni. Reggeli szó szerint ugyanaz volt, mint az előző nap. Reggeli után, 9 órára megérkeztek az EVOLVO-tól, hogy tájékoztassanak minket arról, hogy milyen munkáink lesznek ebben a 3 hétben. Megkaptuk a bérletünket, amivel könnyedebbé tudták tenni a közlekedést. 10 óra fele bementünk a városba egy kisebb fajta város néző túrára. 8 óra séta után döntöttünk úgy igazán, hogy mára ennyi elég volt és elindultunk visszafelé a hotel szobába. Megvacsoráztunk, utána mindannyian elfoglaltuk magunkat valamivel. Korán lefeküdtünk aludni, mert holnap melós nap kezdődik.

November 28

Ma korán keltünk, hiszen ma már rendes munkanap várt ránk. Mindenkinek gyors és sietős reggele volt. Gyorsan megreggeliztünk elraktuk az ebédünket és már indultunk is. A metrón és a HÉV-en is rengetegen voltak. Főnökünk Antonio nagy örömmel fogadott minket. Lepakoltunk leültünk és már bele is kezdtünk a munkába. Először adminisztrációs feladatokat kaptunk. Vevők papírjait rendeztük és a rendezések elvégzésével még archiváltuk is őket. Pillanatok alatt elrepült az négy óra papírrendezésekkel. A papírrendezésen kívül még raktárat rendeztünk. A polcokon árukat kellett előrébb húzni, hogy az ott dolgozóknak könnyebb legyen a komissiózás. Pakolás után elköszöntünk Antoniótól és hazaindultunk. Egy óra múlva már haza is érkeztünk. Itt maradtunk egész délután a szálláson és vártuk, hogy a többiek is megérkezzenek. Még egy kicsit beszélgettünk egymás közt de ma is korán fekszünk, hogy holnap is minden simán menjen.  

November 29.

Ez a nap igazából szerintem így előre láthatólag egy átlagos nap. Reggel felkeltünk, reggeli után elindultunk, késett a vonat és végül beértünk a munkahelyre. És itt Rögtön azzal kezdtünk, amit a főnök az előző napon mondott, hogy majd meg kell tennünk. Simán ment igazából minden, tudtuk mit kell tennünk. Azokat követően, magunktól elkezdtük folytatni a raktárrendezést éppen ott ahol előző napon abbahagytuk. Munka után éreztük, hogy el kellene menni boltba, de a Lidlt már nem akartuk, ezért egy Coopba mentünk. Meg is találtuk, és meg is lepődtünk rajta rendesen. Ugyanis ez a bolt akkora volt, mint otthon egy Tesco szokott lenni. Ehhez a bolthoz az ötös metró vezetett, ami nagyon megtetszett mindenkinek. Ezután visszamentünk a szállásra, megvacsoráztunk és még kártyáztunk is közösen. Nagyon éleztük mindannyian az esti játékokat majd elment mindenki a saját szobájába, hiszen holnap újra munkanap.

November 30

Mai napunk is elkezdődött reggel 6-kor. Szerencsémre mivel a suliba is ilyenkor kelek nem esett nehezemre felkelni. Reggeli evésben világrekordot állítottunk fel, olyan gyorsak voltunk. Tömegközlekedéssel ma is minden stimmelt. A raktárban Antonio fogadott minket. Dokumentumok szétválasztásával kezdtünk. Ezután megbeszéltük a tegnapi napot, hogy mit rontottunk el illetve mit csináltunk helyesen. Nem kaptunk nagy szidást és még nem is haragudott ránk pedig elég sok papírt kellett újraválogatniuk. Ezután kihúzható, ill. behúzható késsel a kezünkben dobozok szétszedését csináltuk. Ez is pillanatok alatt meglett. Újabb archiválási feladatott csináltuk egy régi géppel. Ma is nagyon gyorsak voltunk ezért nagy dícséretett kaptunk. Haza indultunk bementünk egy másik közelebbi Lidlbe mely a másikhoz képest hatalmas. Délután mikor visszaértünk mindhárman lepihentünk majd egyszer csak arra lettünk figyelmese, hogy fél hét vacsora. Megettük mindannyian a tésztát majd visszafeküdtünk, hiszen fárasztó napunk volt és holnap is az lesz.

December 1.

Reggel szokásosan felkeltünk megreggeliztünk majd ezen a héten utoljára elindultunk munkába. Metróztunk majd vonattal folytattuk tovább utunkat. A vonat ismételten késett, de ez szerencsére nem gátolt minket abban, hogy időben beérjünk. Főnökünk szokásos módon nagyszerű kedvel fogadott mindannyiunkat. Először papírszétválogatás majd utána archiválás. Ezeket másfél óra alatt sikerült megcsinálnunk, majd következett a pakolás melyet eleinte gyorsan és nagy kedvel kezdtünk de mikor már a 2 és feledik órában jártunk akkor már éreztük, hogy most már elfáradtunk és már egy dobozt se tudunk megemelni. Antonio megdicsért minket majd szép hétvégét kívánt és pihenjük ki magunkat, mert hétfőn már komolyabb feladatokat szeretne adni. Gyorsan hazaértünk és lefeküdtünk pihenni. Nagyon jól esett mindannyiunknak a pihenés. Pár órával később megvacsoráztunk utána kártyáztunk. Ezek után megtartottuk Bence és az én születésnapomat. Nagyon élveztük az ünneplést. Mindenki adott valamit nekünk. Egy kisebb, de mégis hatalmas buli után együtt társasoztunk majd lefeküdtünk pihenni. Már várjuk a holnapot, hiszen már vasárnap óta nem láttunk nevezetességeket. Kíváncsian várom, hogy pontosan mi lesz holnap.

December 2.

Reggel, mindannyian megreggeliztünk, nyugodtabban, mint máskor. Ezen a napon is elmentünk várost nézni. Először egy román stílusú templomot néztünk meg. Még a templom előtt elhaladtunk egy sétálóutcán, ami már karácsony hangulatúra lett díszítve. Mindezek után megnéztünk néhány régebbi romot. Az utolsó kötelező programban megnéztünk egy múzeumot, egy színházról. Igazán érdekes volt, látni ilyen mennyiségű régi holmit és magát az épületet. Ezek után elmentünk egy bevásárló központba a város szélére. Itt a többiek vásárolgattak én pedig csak követtem őket. Itt 3 órát töltöttünk. Hazafele nem volt egyszerű jönni, hiszen a busz csak másfél óránként jár. A buszunkon nagyon kevesen voltak ezért mindannyian leülhettünk és nyugodtan kipihenhettük mindannyian a nagy vásárlásokat. Itthon még megvacsoráztunk majd elmentünk pihenni.

December 3.

Reggel mindenki 9 óráig aludt. Nagy nehezen mindenki kikászálódott az ágyából, ezután megreggeliztünk. Délelőtti programunk múzeumlátogatás volt a Cseh Országból érkező diákokkal. Nagyon tetszett mindannyiunknak a természettudományi múzeum. Valami eszméletlenül jól megcsinálták. Mondjuk sajnos a folyosóőrrel voltak problémák a magatartásával, de a múzeum után már nem is foglalkoztunk vele. Itt elköszöntünk a Csehektől és folytattuk utunkat a városi tömegközlekedési villamos kocsiszínbe. Itt páran élveztük a kiállított villamosokat, amik ma ép nem voltak forgalomban. Itt ismételten szétváltunk két fele, mi mentünk jegyet venni a 10-dikei futballmeccsre. Ez után visszajöttünk a szállásra, rendeltünk 4 pizzát majd másfél órára ismételten lefeküdtünk aludni. Pihenés után elmentem futni az egyik osztálytársammal. Futottunk 3 kilométert, majd amikor visszaértünk a többiek nem hitték el, hogy hogyan lehet ennyi energiánk. Majd mindenki úgy döntött, hogy aludni is kellene, mert holnap újra munka és nehéz feladatok várnak ránk.

December 4.

Reggel mindannyian felkeltünk a régi megszokott rendben. Gyors reggeli majd azonnal indultunk is. Reggeli csúcsidőben a tömegközlekedési eszközökön rengetegen voltak. Pontosan megérkeztünk munkahelyünkre ahol főnökünk nagy kedvel fogadott minket. Rengeteg papírmunkák volt, de nagyszerű hangulat volt, úgyhogy 2 és fél óra alatt készen is lettünk. Ez után mentünk a raktárba újra rendet tenni, de még ezzel is idő előtt végeztünk. Emiatt úgy döntött főnökünk, hogy ad még egy kis papírmunkát és utána mehetünk. Sajnos hazafele a vonatunkat pont lekéstük, úgyhogy emiatt várhattunk fél órát. Hazaértünk és lefeküdtünk pihenni. Sajnos innen nincs emlékem az estéről, mert este 8-ig aludtunk. Rendbe tettük magunkat majd újra visszafeküdtünk aludni.

December 5.

Ma reggel is minden a megszokott rendben ment. Korán kelés, reggeli és indulás. Útközben is minden rendben volt. Először papírmunka, amely után raktározás következett. Pakolás után visszamentünk az irodába segíteni főnökünknek, hiszen probléma történt a szerverrel. Kicsit tudtunk segíteni, de inkább hazaengedett minket főnökünk. Délután itt a szálláson újra alvás majd utána vacsora. Vacsora után úgy döntöttünk 3 an hogy a Mikulási csoki osztás itt se maradjon, ki úgyhogy elmentünk a Lidlbe és a Coop-ba ajándékokat venni. 3 óra volt ugyan, de úgy gondoljuk, megéri. Este rendbe raktuk magunkat majd elmentünk pihenni, mert ez a nap is egy kicsit fárasztó volt.

December 6.

Hajnalban sikeresen felkeltem három másik társammal hogy megajándékozzunk mindenkit. Hadjáratunk sikeres volt melyet a többiek nagyon díjaztak. Ez után egy nagyon gyors reggeli következett majd útnak is indultunk.  Pontosan beértünk a munkahelyre ahol főnökünknek, mint mindig nagyon jó kedve volt. Munkát adott mindhármunknak, nehézségi szintek szerint. Saját szavazásunk után úgy döntöttünk, hogy én kaptam a legnehezebbet. Másik két barátom korában kész lett, mint én úgyhogy nagyon rendesen beálltak nekem segíteni. Papírmunkáink után azt a feladatott kaptuk, hogy menjünk renden rakni a raktérbe, de szigorúan csak 1 órára mert nagyon hideg van ott. A hideg miatt saját új kabátokat kaptunk melyet a főnökünk vett. A pakolás után archiválás fogadott minket. Ezek, azok a papírlapok melyeket mindig a munkák legelején válogatunk, amely bekerül a rendszerbe és az után azok a maradékok, melyek még kellenek, mennek az archiváló mappába. Ezeket 1 évre teszik, el majd egy másik raktárba kerül, ahol még 5 évig megtartják. Ezzel nem lettünk most olyan gyorsan kész sajnos, de mégis összehoztuk, hogy időben elindulhassunk haza. Visszaértünk a szállásra meghallgattam másik iskolatársaimat nekik milyen napjuk volt eddig, majd miután mindenkit megkérdeztem elmentem este fél hatig aludni. Vacsoráztunk mindannyian, majd én és az osztálytársam elmentünk egy szupermarketbe körbenézni. Nem voltunk túl sokat oda 1 óra volt maximum. Rendbe tettük magunkat, hiszen már a többiek is pizsamában voltak. Beszélgettünk majd 22.00-kor mindenki lefeküdt aludni. Vannak egy páran, akik már az ünnep miatt holnap nem dolgoznak, de nálunk a raktárban nem áll meg az élet egyáltalán.

December 7.

Reggel korábban keltem fel annak érdekében, hogy nyugodtan reggelizzek. Reggeli közben csatlakozott hozzám másik két munkatársam. Szokásos időben indultunk és nem igen zavart minket hogy ünnepi menetrend van ma érvényben. Időben beérkeztünk a munkahelyre az asztalon már papírhegyek álltak, úgyhogy tudtuk mivel kezdünk a mai nap. Papírmunka után újra a raktárba mentünk dobozokat pakolni majd az üres dobozokat szedtük szét és helyeztük konténerbe. A raktár után újra papírokat rendeztünk majd jöhettünk is haza mivel nem kaptunk több munkát. Visszafele leszálltunk a Dómnál ajándékokat venni. Ezzel is nagyon gyorsan meglettünk, úgyhogy visszamentünk a szállásra pihenni. A szálláson viszont nagyon unatkoztunk és inkább elmentem az egyik barátommal a fő vasútállomásra és a reptérre fotókat készíteni. Nagyon jó kis fotókat készítettünk melyek a többieknek is tetszettek. Este közös beszélgetés volt majd mindenki elment aludni hiszen ünnepnap lesz holnap is és lehet aludni sokáig.

December 8.

Ma reggel az Olasz hosszúhétvége miatt mindannyian csak 9 óra körül keltünk fel.
Senki sem akart kikelni az ágyából, de mivel nem szerettük volna kihagyni a reggelit ezért mind nagy nehezen lementünk a közös ebédlőbe. Mindannyian megreggeliztünk, majd rendbe raktuk magunkat. Délelőtt 10-kor tartottunk egy megbeszélést hogy mit is csinálunk a mai nap. Úti célunk Monza volt. Az ünnep miatt a tömegközlekedési eszközökön igencsak sokan voltak. A metróról a vonatra Garibaldi FS-en szálltunk át. Mivel a csoport nagy részének nem olyan kártyája van mely a közigazgatási határon kívül is jó ezért pár embernek még jegyet kellett vennie.
Jegyvásárlás után egy kijelzőhöz mentünk oda, hogy megtudjuk, hányadik vágányról indul a vonatunk. A kijelzőnél igencsak sokan voltunk, hiszen az aluljáróban volt legközelebb mindegyik vágányhoz. Vonattal csak három megállót kellett mennünk és már Monzában is voltunk. Innen a vasútállomásról még egy 20 perces buszozás várt minket, hogy láthassuk a F1-es monzai pályát. A helyszínen igen lenyűgöző az egész környezet, sokkal jobb, mint a TV-ben.
Bejártuk az egész pálya környékét, mely maximum 1 órát vett igénybe. A körbejárás alatt még a VIP helyekre is bemehettünk leskelődni és kipróbálni a székeket is. Miután mindenki körbejárta a környéket visszamentünk a buszmegállóba és elindultunk a Cairoli-nál lévő karácsonyi vásárba. Ennyi embert még életemben nem láttam és ezzel nem csak én voltam így. Itt is 1 órát voltunk mindannyian és közös szavazás által inkább már csak a szállásra jöttünk vissza pihenni. Megvacsoráztunk majd én a tanárnővel gyümölcssalátát készítettem az esti társasjátékozáshoz. A játék kicsit hosszú volt és inkább elmentem az egyik osztálytársam futni a környékre. Háromnegyed órát futottunk, ami összesen 10 km volt. Futás után rendbetettük magunkat majd inkább lefeküdtünk aludni, hiszen holnap is nagy kirándulás vár ránk.

December 9.

Ma reggel is mindenki csak 9 óra fele jött ki a szobájából, hiszen szombat reggel nem szeret korán kelni egyikőnk se. Reggeli majd gyors pakolás és már indultunk is a kiránduló helyünkre Como-ba a kilátóba. A jegyünket a főpályaudvaron vettük meg, ezzel csak annyi probléma volt, hogy a vonat nem onnan indult, hanem 7 metró megállóval arrébb. Nem sokat kellett a vonatra várni szerencsére, de nem voltunk megelégedve a szervezéssel. Mikor odaértünk a végállomásra valamiért csak nekem volt kedvem felmenni a hegytetőre. Én, az osztálytársam Tomi és a szobatársam a másik Tomi hárman gyalog mentünk fel a hegyre, mert ők ketten rosszul vannak a siklótól én pedig elkísértem őket. Felfele szerpentineken kellett felmennünk melyek 15%-ban emelkedtek. Ez felfele 2 órát vett igénybe, de ez idő alatt a csoport többi tagja már végzett a Körülnézésben és már visszafele szerettek volna indulni. Gyorsan azért mi is csináltunk pár képet és elindultunk ugyanott vissza ahonnan jöttünk. Lefele sokkal könnyebb volt jönni, mint felfele, ezért mikor a vasútállomásra visszaértünk csak másfél órát mutatott az időzítőnk. Felszálltunk és elindultunk hazafele. A vonatút ugyanolyan hosszú volt, de mindannyian jól éreztük magunkat. A szálláson megvacsoráztunk majd pár csoport társamat elkísértem a boltba, hogy nehogy esetleg éhen haljanak. Mikor visszaértünk akkor megfürödtünk és beszélgettünk egymással még egy kicsit, majd mindannyian ágyba bújtunk. 

December 10.

Reggel keltünk ugyanúgy, mint minden egyéb hétvégei napon.  Pakolás kis lustálkodás, de 10.00 kor elkellett indulnunk a szállásról, hiszen találkozónk volt Cairoli-nál a metró kijáratban. Itt régi barátaink a Csehek és még egy ismeretlen magyar Miskolci csoport várt minket. A város közepén fekvő kastélyba mentünk mely ugyan kívülről gyönyörű és hatalmas viszont belülről unalmas és rövid. Nagyon sokaknak nem tetszett, pedig nagyon szerettünk volna ide már egy ideje bemenni. A körbejárás után a parkba mentem megnézni a diadalívet. Ide azért mentem, egyedül mert a többiek ezt már akkor látták, amikor én a munkahelyet néztem meg. Olyan fél 1 körül találkoztunk majd miután mindenki megérkezett szabad elfoglaltságot kerestünk. A rossz idő miatt a szállásra jöttünk vissza lazulni. Délutánunk annyiból állt, hogy feküdtünk, beszélgettünk és szórakoztattuk is egymást néha-néha. Este a tanáraink és még négy fiú csoporttársam elmentek a San Siro Stadionban megrendezésre kerülő focimeccsre. Engem ez idő alatt a lányok megkértek, hogy menjek már el a legközelebbi boltba apróságokért. A bevásárló lista végül igen hosszú lett. Mivel a bolt közel van így csak 1 órát voltam oda összesen. A lányok örültek neki, hogy visszatértem, de a vásárolt dolgoknak inkább nagyobb figyelmet szakítottak. Elköszöntem tőlük, és elmentem fürdeni és fogat mosni. Megvártam a fiúkat, majd mindannyian lefeküdtünk aludni, hiszen holnap kezdődik az utolsó munkahetünk.

December 11.

Ma reggel a szokásosnál is korábban és gyorsabban készültünk el. Reggelit is nyugodtan ettük és még mindig volt egy csomó időnk, de inkább elindultunk a munkába. Metro is azonnal jött pedig, most nem bántuk volna, ha többet várakozunk. Sajnos hiába a nyugodt, rendezett reggel, ha a HÉV 10 percet késik. Még idő előtt beértünk a munkába, de közös szavazás alapján inkább egyből neki is álltunk a feladatainknak hátha délután korábban szabadulhatunk. Papírmunka volt természetesen az első feladatunk, mely után archiválás következett. Munka közben megérkezett főnökünk is Antonio, akinek nagyon jó kedve volt. Érdeklődött a hétvégénk után hogy milyen volt és hogyan éreztük magunkat. Mi is érdeklődtünk az ő hétvégéje iránt és a szokásos kis nyugodt dolgokat mesélte el melyeket a barátnőjével töltött. A beszélgetés után a raktárba mentünk pakolni. Nagyon sok üres kartondoboz volt melyeket szétkellett szednünk és utána konténerbe dobni. Itt összesen az árurendezéssel egybevéve 2 órát töltöttünk. Ez után az irodába mentünk vissza újra papírmunkát csinálni. Ezzel olyan fél óra alatt készen is lettünk. Főnökünk azt mondta olyan gyorsak voltunk megint. hogy nem tud újabb munkákat adni, úgyhogy haza is engedet minket. Visszafele nem volt semmi gond az utazással, de aludni sokkal jobb a szálláson az ágyban, mint a metrón. Bár mondjuk én nem voltam fáradt és inkább beszélgettem a portán a fiúkkal, míg többen haza nem érnek. Beszélgettünk közösen olyan 23:00-ig majd lefeküdtünk, mert holnap is munka.

December 12.

Ma reggel a szokásosnál egy kicsit később keltünk. Ez meg is látszott, hogy igencsak kapkodva készültünk el. Reggelit is sietve ettük meg, majd nagy léptekkel indultunk meg a munkahely irányába. A metróval még nem volt semmilyen probléma, de a Hév állomáson minden kedvünk elment az egész naptól. A 8:09- kor induló vonatunkat törölték technikai hibák miatt, ezért a következő vonatott kellett megvárnunk, ami fél órával később megy Pavia felé. A munkahelyre sikeresen beértünk ezután a kis baki után, de főnökünk megértette a problémát és nem haragudott senkire. Papírmunka majd, raktárban való munka ahol nem szabványos raklapról EU raklapra. Ez összesen 360 darab 8 és fél kilós autóemelő volt. Ezeket saját pakolási módszerrel kellett a raklapra helyezni, hogy egyik se lógjon le és ne essen le. Ezzel is készen lettünk, úgyhogy újra papírmunka következett. Ezzel délután 1-ig el is voltunk és ezután mehettünk is haza. Gyönyörű hatalmas köd volt, ami ahhoz következtet, hogy a HÉV-nek megint volt oka késnie. Mindhárman arra jutottunk, jobb a 10 perces késés, mint az, hogy a mi vonatunk után 5 másik törölve lett. Szépen késve, de hazaértünk a szállásra. Én ismételten aludtam vagy 2 órát és már csak vacsorázni mentem le. Vacsora után bevásároltam a többieknek a Market-ben, mert nekem volt kedvem menni nekik viszont nem. Sikeresen visszaérkeztem, majd társasoztam másik 2 barátommal, melyet sikeresen megnyertem. Itt már úgy döntöttünk inkább menjünk aludni, mert holnap is vár ránk a munka és nem fáradtan kéne benni.

December 13.

Ma reggel sikerült időben felkelnünk, úgyhogy nyugodtan reggelizhettünk. Reggeli után rendbetettük magunkat majd elindultunk a munkába. A metrón és a HÉV en is szerencsénkre kevesen voltak, úgyhogy még le is ülhettünk. Ma is idő előtt megérkeztünk a munkahelyre amiért főnökünk szokásosan megdicsért minket. Papírmunkával kezdtünk és nem gondoltuk volna, hogy mind a 4 órában ki se tudunk majd jönni onnan. Rengeteg papírválogatás majd archiválás. Annyi archiválásra váró papír volt, hogy eddig a 3 hét alatt ennyit még nem csináltunk. Ezekkel olyan fél 12-re lettünk kész. Ezek a papírok között voltak olyan lapok is melyeket még a gépbe is be kellett vinnünk. Ez is olyan 30 percet vett igénybe. A nap zárásaként egy tegnap félbehagyott rendezésre váró dossziét csináltunk. Ez a leggyorsabb tempómban is 1 óra volt. Délután 1-kor főnökünk el is engedett minket. A HÉV pontosan jött ahogy a metró is. Visszaértünk a szállásra és este 6-ig fel se keltünk az ágyból. Megvacsoráztunk, bár senki se volt nagyon oda érte. Ez után másik négy barátommal elmentünk a várost megnézni karácsonyi díszekkel kivilágítva. Ezzel egészen elvoltunk fél 10-ig is amikor inkább már visszamentünk a szállásra. Gyorsan rendbe vágtuk magunkat majd még egy gyors gazdálkodj okosan lejátszottam azokkal akikkel mentem a városba. Ezután pedig már inkább lefeküdtünk aludni, hiszen holnap még kell dolgozni.

December 14.

Ma reggel egy kicsit ügyesebben keltünk fel mint tegnap. Rendbetettük magunkat, majd lementünk reggelizni. Valamiért nagyon élveztük ma reggel is azt, hogy egyedül vagyunk lent. Tanárnőnktől megkaptuk az ebédet majd elindultunk az utolsó munkanapunkra. Az úton minden szokásos volt, rendbe találtunk mindent. Ma is papírmunkával kezdtünk. Munka közben megérkezett a főnökünk is aki szokásosan megkérdezte hogy vagyunk és milyen volt a tegnap délután. Miután kész lettünk a munka felével értékelő lapunkat beszéltük meg. Nagyszerű hangulatban voltunk, megbeszéltük kinek miben kell jobbnak lennie és hogy mennyire elégedett mindhármunkkal. Ezután folytatok a papírhegyek eltüntetését. Ezután újabb archiválás következett, de ma nem volt annyi, mint mondjuk tegnap. Ezekkel fél 11 fele készen lettünk majd mentünk a raktárba pakolni. Világrekorddal újra rendbe raktunk mindent majd visszamentünk az irodába. Az asztalunkon a cég logójával ellátott ajándékok voltak elhelyezve majd ezek után mi is odaadtuk azt az ajándékot, melyet kedden vettünk neki egy 2014- es száraz-vörös bort melyet ő szeret. Megbeszéltük az értékeléseket, tanácsokat adott nekünk majd 1 órakor mindenki megköszönte, hogy itt dolgoztunk és sok sikert a továbbiakban. Hazajöttünk a szállásra majd itt is maradtunk pihenni. Megvacsoráztunk majd leadtuk az EVOLVO-s pírokat a tanároknak. Este még egy kicsit beszélgettünk, de inkább úgy döntöttünk lefekszünk aludni, hiszen holnap is korán kelünk a végső értékelés miatt.

December 15.

Ma reggel mindenki nyugodtan, lassan kelt fel, úgy ahogy én is. Mindenki reggelizet majd lementünk a társalgóba a végső értékelésünkre. Nagyon kedves hölgy fogadott minket, aki megkérdezte milyen volt az elmúlt három hét, hogyan éreztük magunkat és milyen pozitív illetve negatív dolgokkal találkoztunk. Ez is összesen 1 óra lehetett, csináltunk csoportképet majd szabadfoglalkozás néven mindenki arra ment amerre szeretett volna. Én egy társammal és a két tanárnővel a Lidl-be mentem vásárolni az útra és otthonra. Ezzel is gyorsan megvoltunk, útközben a két tanárnő még bement a belvárosba ajándékot nézni mi pedig ketten visszajöttünk a szállásra. Délután 2-ig itt maradtunk és elmentünk a közeli Mc Donalds-ba ebédelni, mivel mára nem járt szendvics. Visszajöttünk pihenni, majd megvacsoráztunk és még bementünk a városba néhányan közösen beszélgetni. Visszajöttünk a szállásra még bőven időben majd rendbetettük magunkat hiszen holnap kora reggel irány haza.

December 16. Utolsó nap

Utolsó reggelen is sikerült felkelnie mindenkinek hajnali 3:30-kor. Nyugodtan megreggeliztünk a buszvezetőinkkel majd lehordtuk csomagjainkat a közös társalgóba. Olyan 5:15 körül kiindultunk a buszunkhoz hogy berakjuk csomagjainkat, majd 5:35 kor elindultunk. Hazafele először is a Cseh diákokat vettük fel. Sajnos egyáltalán nem volt kényelmes, sőt inkább fárasztó és bosszantó volt. Sajnos annyira megtelt a buszunk, mert a Cseh diákok csomagjai sem fértek el rendesen a csomagtérben, hogy a második ajtóhoz a lépcsőre lett pakolva nekik majdnem minden és csak az első ajtót lehetett használni.  A folyosó is teli volt, úgyhogy ha leakartunk szállni, spárgáznunk kellett, hogy ne tapossuk el a csomagjaikat. Utunk gyors és biztonságos volt, nagyszerűen haladtunk, nem volt semmi gond Varasdfürdőig. Itt ugyanis levált az ékszíj és akkora kárt okozott a körülötte lévő eszközökben, hogy 5 órát kellett várakoznunk a benzinkúton. A benzinkúton működött a turista ellátás, de egy idő után az ott dolgozó személyzet kezdett megunni minket. Este fél 9 körül érkezett meg a buszunk mellyel folytathattuk utunkat. Még aznap 23:55-kor leszállhattunk budapestiek és elköszönhettünk egymástól.

Összességében nagyszerű 3 hetünk volt együtt, de sajnos akadtak néha félreértések, de azokat mindig tisztázhattuk. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy eljuthattam 3 hétre Milánóba szakmai gyakorlatra, amit köszönök az a szervezőségnek, az iskolának és a tanáraimnak.